augusztus 20

 Mesterségek Ünnepe immár 32. alkalmommal nyílt meg az egyik legősibb mesterséggel a fókuszban, a szövésés fonással.
Jó volt látni egy helyen a kézművesség igazi értelmében vett mestereket, a szakma krémjét. Üdítő volt felfedezni fiatal tehetségeket, akik bátran nyúlnak a természetes anyagokhoz a hagyományos technikákkal megújítva funkciókat-formát-díszítményt, a mai kor igényeinek megfelelően igazodni, de nem kiszolgálni a keresletet(!!!) Gyapjúsok, ötvösök, szövők, keramikusok-fazekasok is nyújtottak élményt e témában. Azt vettem észre, hogy azt a bizonyos"kihalást" éppen egyes hagyományőrzök teszik nagy buzgalommal hittel és tehetetlenséggel.... inspirációnak, felelős animációnak a játszóházakban és mesterségbemutatókon lenne helye és szerepe, amelyek egyébként sok esteben a  körülményekhez képest jók és látványosak is voltak, kis ízelítőt, betekintést nyerhettek az érdeklődők kiváncsiskodók...




kirándulás, kiállítás

A Határokon Túli Magyarságért Alapítvány és a  Haszmann Pál Múzeum szervezésében jutottak el kerámiáim a Skanzen csodálatos kertjébe a kúria épületébe a Terített asztalok kiállítás keretében.


 A " Kapocs" c. rendezvény és konferencia a két intézmény 10 év közös munkájának jubileumát ünnepelte, melyre a 10 év hangulatát, vendégszeretetét rendeztünk be Minorics Tünde etnográfussal és Beke Líviával.  Ebben kaptak helyet különböző korszakaim munkái, fás-szövő kollégák alkotásaival közösen az 6 terített asztalon.







Felejthetelen élmény volt ez a 10 év aminek én is részese lehettem, köszönet érte a Haszmann család MINDEN tagjának, de külön Haszmann Pali bácsinak, a múzeum vezetőjének, Haszmann Orsinak a fáradhatatlan szervezésért, barátságért, szíves látásért.


Boldogidők, avagy új mécsertartó avatása

....................................Munka előtt és munka helyett, mikor reggel az ágyban
kávéhoz tejet
Gömbölyödve és félig kinyúlva, évek óta és évek múlva.....

/Professzor-Presser Gábor

dulimanó



Egy dulimanó talál egy magányos virágot a mezőn. Az első gondolata az, hogy leszakítja.
de aztán eszébe jut, hogy ez értelmetlen kegyetlenség lenne, ezért hát letérdel mellé, és vidáman játszadozni kezd vele; megsimogatja a szirmait, fújdogálja, hogy táncra perdüljön, döngicsél neki, mint egy méhecske, szagolgatja az illatát, majd fogja magát, leheveredik melle, és békésen elszundít. A virág meg azt gondolja magában: „Olyan, mint egy virág.”
Julio Cortazar

közöstöbbszörös

Mi van a képen-ki van a képen? 

 Régi-új bögre született, fehérre égő agyagból, bézzsel -tojáshéj -pasztellben, nagyon kellemes finom zsírfényű tapintással, belül vajfehéren:)
(kísérleteim még folynak zöldes árnyalattal rézoxidos.-penészzöld változatban is....sőt de rózsaszínben is!!!! tőlem szokatlanul? )
Hosszú téli estéken a fotózást is folyamatosan újítottam, egyre több és naprakészebb készségre ébredek, s alszom el.
Ezzel együtt született meg egy új logóféle is, megnyitva egy új technikai rést szerény tudású, ősasszonyos billentyű kompetenciám előtt.
....mindeközben szokásos lendülettel írókálom és írókálom az egy évi kifújt tojásadagot.



augusztus 20

 Mesterségek Ünnepe immár 32. alkalmommal nyílt meg az egyik legősibb mesterséggel a fókuszban, a szövésés fonással. Jó volt látni ...