Maradtunk otthon....


....immár több hete…. hirtelen jött és sok választásunk nem is volt…. az új helyzethez alkalmazkodni kellett, másképp berendezkedni családilag-társadalmilag ámblokk, kicsit másként gondolkodni a megszokott rutin helyett.  
Annyi házikenyeret, kelt-tésztás finomságot, ilyen-olyan barkácsolós „magad-uram” akciót láthattunk a közösségi oldalakon, hogy talán már unjuk is, de közben érezzük a mögöttes tartalmakat is.  Fontos lett megbecsülni ami közel van, elérhető… megoldható helyben, gyorsan egyszerűen minden bonyodalom nélkül. 
A jövőbe tekintés sok-sok bizonytalansága mellett, több idő volt mindenre legszűkebb környezetünkben szemlélődni, figyelni a másikra a körülöttünk lévő dolgokra. Aki kenyeret sütött, tudja milyen a kézzel fogható-szagolható-ízlelhető saját munka és annak gyümölcse. Az érzés megnyugtató, biztonságot adó, rá lehet csodálkozni egy új ízre, egy régi edény szépségére. Nem rohanunk, eljött az az „énidő” amiről sokat olvashattunk már, de sose tudtuk honnan vesszünk hozzá időt, alkalmat….. legyintettünk és jobb híján bakancslistára tettük. Nem tudom elég időt kaptunk e rá, hogy mindez mostantól tudatos is legyen, de legalább belekóstolhattunk, kipróbáltuk.

Ha a  világ őrülete holnap vissza is áll, talán jobban megbecsüljük a nyugalmat a szépséget, másképpen viszonyulunk a körülöttünk nyüzsgő divathoz, az elvárásokhoz is. 
Kézművesként szeretnék ehhez valami aprócskát hozzátenni, a hétköznapok ünnepibbé tételéhez, örömbögréimmel nemcsak egy tárgyat, ivóedényt készíteni.... általuk  kellemes megnyugvást adni, nézni és látnivalót kínálni.....belemerülni egy személyesebb, intimebb pillanatba, lehetőséget a reményre, hogy hinni tudjunk:  irtó picik vagyunk, szinte semmik az Univerzumban, de megélhetünk pillanatokat, mindentől függetlenül....

Felfrissülés

 Megújítottuk webáruházamat, friss képekkel igaz meglévő árukészletemből...

Nagy sok munkával, de összeállt újra!  Nagyon szerettem csinálni, fotózni, ide oda pakolni, rendszerezni, feltölteni, .....egy új tanulási folyamat indult el aminek minden percét élveztem és élvezem!

Aki rátalál és nézelődik kívánom hogy örömét lelje benne!

Itthon édesotthon

Maradok otthon, vagyis itthon, nekem mindig ez van, itthon vagyok harminc éve.... itthon a munkám, a családom, a hobbim, a kertem, az életem cakum -pakk..... Szerencsés voltam és vagyok, szeretem ezt, beletanultam:)

Én osztom be az időmet.....míg száradnak a bögrék, bepakolom a mosógépet, gazolok a zöldségek között, aztán főzök, vagy boltba sétálok...este fülezek, vagy mázazok, égetek.  Ha kell szombat vasárnap is dolgozom, vagy éjszaka.....összemosódnak a napszakok a napok, de egy idő után nincs is jelentősége. A bevételeket sem tudom kiszámolni előre, semmi fix, abból gazdálkodom ami van, beosztom ami van, szűkösebb vagy jobb idők "szigorúan" tartalékolok, beosztok de ez már az idők múltával olyan természetes mint a napsütés.
Mindent tervezek, a napi rutint, a kiadásokat, ennyi év után kevés váratlan dolog jöhet.
Percre pontosan meg tudom mondani, mit mikor tudok megcsinálni, hogyan alakul egy nap.... 2 óra alatt megkorongolom a napi adagot, háztartás ez-az.... ebéd, kávé és adminisztráció 2 óra, majd újra műhely, fülezés 1 óra, kemence 3 óra, pakolás pakolás és megint pakolás.....
Az itthon-léttel alakítottuk egymást, belegyúrtam magam ebbe az életformába.....

...az, hogy itthon szeretek nyaralni is:)? .... (na ezek után súrolja az elmebaj határát, gondolom) pedig így van!

Biztosan nehéz annak aki nyüzsög és nyakig van a tömegben nap mint nap, belegondolok, hogy mostanság csak a 4 fal és lépcsőház van sokaknak. Veszélyeztetett helyzetben óriási önfegyelem kell mindenkinek tudom, de hajrá... egyszer elmúlik ez is!


karbantartás

Webes áruházunk karbantartás miatt jelenleg nem elérhető, de remélem hamar megújulunk épülünk és szépülünk...

húszhúsz Jé!

2020-ban Jubileumi Évem elé nézek, jeles évfordulóban vagyok kerámiailag, vagyis jól kikerekedve 30 éve arra vállalkoztam, hogy tanult mesterségem és hobbim lesz a mindennapjaim betevője, életem fősodra.
... és tényleg....3 évtizede örömben bánatban terelgetem az agyagmolekulákat nap mint nap, teremtem a vizes masszából a hétköznapok tárgyait, gyúrjuk-formáljuk egymást mint anyag az anyagot.
Nincsenek fogadalmaim, nagyszabású terveim, bakancslistám, egyszerűen teszem a dolgomat, mint eddig. Elfogadom a kihívásokat, élvezem a "bölcsülés" folyamatát, a tapasztalatok tengernyi adományát, az adottságok és lehetőségek harmóniáját.


Maradtunk otthon....

....immár több hete…. hirtelen jött és sok választásunk nem is volt…. az új helyzethez alkalmazkodni kellett, másképp berendezkedni csal...