Design Hentes


Nagy visszhangot kiváltó képeket raktam fel a facebook oldalamra Design Hentes címmel, amelyek egy un. fesztiválon egy un. kézművesek utcájában készültek. Végül is a helyszín szinte mindegy, általános a kép a legtöbb népünnepélyt tekintve amelyet hívhatunk fesztiválnak, falunapnak bárminek.  A képeken lelkes vásározók vannak, akik ebből kényszerülnek megélni, de semmi közük a kézművességhez, a vak is látta. Kereskedők, akik eladható slágercikkeket vásárolnak és tovább adnak  - de beszervezni a kézművesek közé, némi túlzásnak gondolom.
  Amúgy egy  minőségi fesztiválnak induló, de heti -és havi vásárok szintjére züllesztett búcsús-kirakodóvásárok hangulatával megfejelt, egyre igénytelenebb kereskedő-kézművessé-kézműves-kereskedővé korcsosodás folyamathoz asszisztáló tévedés.



A látogató észleli a fatálat de azt nem, hogy aki mögötte áll semmi köze hozzá, kivéve, hogy elénk teríti mint nagyvadat mert "kézművesnek látszó és éppen divat". Van olyan is aki biztosra megy, kicsit ez kicsit az... van kézműves szappanja, levendulazsákja, házi-lekvárja, menő hűtőmágnese, kis ékszerkollekciója, vagy valami aktuális édi-bédi-cuki-muki aprósága természetesen minden magyar és kézműves...kivitelben.
Hát mi lenne más....a reptéri giccset sikerült általánosságban elfogadtatni mára, nem lehet tangát eladni, de még papírszalvétát sem az ismert kalocsai motívum nélkül, annyira de annyira beleszerettünk!


 A képek tanúsága szerint akinek van sátra, portékája és befizeti a helysarcot, jöhet a kézműves utcának álcázott gyülekezetbe. 
Kézműves az, aki egyébként is mindenre jó, -a kürtöskalács és a kenyérlángos kötelező kuriózuma mellett természetesen !!! ....-háttérkép, mondhatni díszlet, vigyáz és lefoglalja a gyereket míg a szülő elmerül a fesztiválélményekben, ha kell bemutatja mesterségét... amit természetesen ki lehet próbálni, (valami félreértés folytán ez szinte kötelező műsorszám egy rendezvényen...) Még senkinek nem jutott eszébe vajon más mesterségekbe miért nem lehet belekóstolni csak úgy az utca emberének.. pl. egy sebészébe vagy akár egy cukrászéba, esetleg megtartanék egy német órát valahol....
A legjobb az, amikor téli vásárokban  tarthatunk bemutatót, s akkor : elengednek a helypénzből...
-1-2-5 fokban!!!!?- (legfeljebb hó és jég eltakarását tudom bemutatni....)


Hol vannak már azok a régi "Szőttes és cserépvásárok" amikor CSAK készítők népesítették be a teret és ismertünk mindenkit, tudtuk ki mit csinál. A hiánygazdaságban kelendő is volt a portéka, érték volt a készítő és az áru is.Nem lettünk fiatalabbak, az élet hozta a változásokat, megcsappantunk. 

A fejlődés megállíthatatlan hozadéka az új anyagok és technikák megjelenése is. Egyszerűbb importálni egy fakanalat vagy egy bögrét amit aztán lehet tovább dekupázsolni, festeni ragasztani, mint évekig szárítani a fát, megkorongolni a bögrét, kiégetni stb...mára már ez is kézművesség, csak úgy mint a gyurmaékszer és a zsugorka....gyűrűalapba bűvölt textil darabka.


Kézműves egyesületek vállalj(t)ák, hogy összetartják és kiállnak az ápolásra szoruló ügyért amit akár népi kézművességnek is nevezhetünk. Az értékeket be kell mutatni, a tudást tovább kell adni, de a mesterségbemutatók és játszóházak önzetlen akcióival megteremtették a káoszt is ami mostanra elérte csúcspontját; a fogalmak összemosódtak, kézműves, iparos, művész, hobbista, helyi termelő, vállalkozó, kereskedő...produkció, attrakció, műsorszám....
 Tisztázni kellene a mögöttes tartalmakat, mi és ki tartozik bele, fontos-e, kell –e a rendezvényen és miért? Ehhez képest kell kezelni a kézművest, a mestert, a termelőt stb...

„A szupermarketekben szórakozni a szórakozó helyeken bevásárolni lehet. Annál jobb, minél elmosódottabb a valóság és képzelet közötti határ. -írja Hankiss Elemér az Ezerarcú én. c.könyvében, a fogyasztói társadalom jellemzői között.
Valóban, néha úgy érzem magam egy ilyen rendezvényen mintha egy diliházban lennék, üvölt a  műsor, délután 4-től az iskolások, aztán valami giga-biga sztárszerűség az sem baj ha kicsit hamiskás, népzene-operett és magyarnótaszerűség logikátlan egyvelegével, este pedig valamelyik nyugdíjas rockstar amelyik még hasonlít kicsit önmagára emlékképeinkkel összeegyeztetve... a vásárkép pedig kb. így.... 

A közönség mindig céllal érkezik, keres valamit, vágyik valamire és a a kínálatból választ....
...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

...zsebemben virágszirmok ...