El Camino, avagy ágyban párnák közt


Réges-régi kép az első edénycsaládomról:)
terrakotta minden! Föld-természet természetesség:)


Azt gondolom, a zarándokúthoz nem kellenek kilométerek, híres helyek, deklarált útvonalak stb...elég egy pofon, bármi küzdelem magammal, az elemekkel....itt van maga a zÉLET... a hétköznapi, egy kert felásása ...

Maradjak hát ez utóbbinál: adott a délelőtti hőség, izzadó gerendám, egyedüllét gondolataimmal eggyé válás a természettel, a földdel. Ásó a kezemben szívemben tettrekészség, cél a tarackos föld visszahódítása a termők közé! - búj-bújj zöldborsó, zöld levelecske....vagyis küzdelem!
Centiről centire haladtam mert az agyagos-meszes szűz talaj nem enged könnyen magához ahol még a tarackgyökerek édes ragaszkodással át is fonják ezernyi szállal. Értelemszerűen szobrászként, majd harcosként tekintetem e heroikus küzdelemre...
  leszúrtam aztán kiemeltem...majd vágtam döftem a rögöket  konyha-kert-készre mintegy aprítottam. Szerénytelenség ha azt mondom ez egy csatajelenet:) a szó szoros értelemben(?)

Boldogság járt át mikor a delelő napnál az utolsó borsószem is belekerült a megszelídített ágyásba.
Aztán kapáltam, gereblyéztem, söpörtem, főztem, vasaltam kemencét raktam.....de ez más téma

..este katarzis, újabb küzdelem a derekammal, egyáltalán az életvitelszerű életemmel...
Ágyjelenet következett....:immár 4. napja.
Újra gondolatok versengenek agyamban a miértekről egyéb rágódni-valókról....lepereg előttem minden, aminek le kell....meditálok, imádkozom, megismerem önmagam!

...szóval a zarándokúthoz nem kellenek kilométerek .....

....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

...zsebemben virágszirmok ...